Nógrádos Localo el, BKV-s Citaro be. A bemutatkozás nem sikerült problémamentesen.
Azt már hallottam, hogy kint lesz néhány Citaro a városban. Kint volt egy-két VanHool A300 is, de azokról csak jóval később szereztem tudomást. Az már csak hab a tortán, hogy írtak egy Citarot a 30A-n, egyet meg a 230-on. Muszáj volt fotózni menni.
A 20E-vel mentem be a Városliget irányába, valahol a Hősök terén akartam a buszokat elkapni. Nem is a helyszínnel volt a probléma. Úgy tűnt, a buszokon háromféle ember utazik: az egyik a súlyosan magatartászavaros kisgyerek, aki vagy nyüszít, vagy ficánkol, vagy folyamatosan pofázik. Pókemberes, spongyabobos, transformeres pólójában hülyébben néz ki, mint a hozzá hasonló hülyegyerekek általában. A másik a 70+ éves nagymammer. Rábízták a kisgyereket, folyamatosan fegyelmezi, "Pistike, Pistike, PISTIKEEEEEE!"- ordítják legalább három helyről. A mammer az elmaradhatatlan harckocsival próbál előrenyomulni, mert a harckocsi, az ugye létszükséglet a tömött buszon. A harmadik a kivénhedt papi, aki nem vette észre, hogy a csésze helyett saját magát hugyozta le és nem érti, miért van ilyen kibaszott húgyszag a felforrósodott busz belsejében. Ő legalább ha büdösen is, de nyugton van. Eltökélt szándéka, hogy magába dönt néhány pohár vizezett sört és két pár óccsó virslit. Az egykori világmegváltó tervek jócskán megszelídültek azóta.
Én meg pár megálló után inkább gyalog mentem befelé. Odakint csak a forróság kínzott.
A Hősök terén elfoglaltam a kiszemelt helyemet. Ott senki nem nézett rám furcsán, majdnem minden második embernél valamiféle fényképezőgép volt, én se tűntem ki a sorból. Vártam a buszokra, amik jöttek is szépen sorban. Ik280, Ik280T, Ik415, Volvo7700A. Localo persze nem. Jött viszont Ik412 a 105-ön. Nem is tudom, mikor láttam utoljára Ik412-t azon a vonalon. Márpedig az Ik412 jött. Döglött kijelzővel, szélvédő mögött a táblával.
BPI-032 a Dózsa György úton
Ugyanő fordul rá az Andrássy útra
Kezdett pokol lenni, de hamarosan megérkezett az egyik Citaro is a LYH-118 képében. Külön érdekesség számomra, hogy a 230-ra van osztva. Az egy jó kérdés, hogy milyen a színe. A barátnőm azt mondja rá, hogy türkizkék, én zöldnek látom, másik ismerős kékesszürkének. Nekem mondjuk bajok vannak a színlátásommal, objektív véleményt nem tudok mondani. Az bizonyos, hogy a szokványok BKV-kéktől elüt.
A busznak elméletileg van kijelzője, mégis inkább táblával oldották meg az utastájékoztatást.
Hazafelé úgy döntöttem, kipróbálom, milyen is. Rossz döntés volt. A buszon egy aprócska nyitható ablak nem sok, annyi nem volt, a klíma meg nem ment. Három megállót bírtam, utána szálltam is le. Annyi haszna volt, hogy a buszon uralkodó 40+ fok után a kinti 30-33 fokot kimondottan hűvösnek éreztem.
Utolsó kommentek