Ugye nem kell hosszan magyaráznom, miről is fog szólni ez a post?
Igazi fotósbasztató időben került sor a Villamosnapra, hivatalos nevén a... izé. Nem tudom a hivatalos nevét, szóval a Villamosnapra. Volt itt némi köd, fújkáló szél és persze vastag felhőtakaró a Nap előtt. Néha már-már olyan érzése volt az embernek, perceken belül leszakad az ég. Nem éppen a csodálatos képek receptje. Szar idő volt, nem tudom szépíteni. De ha 125 évvel ezelőtt éppen ezen a napon indult el az első villamos a városban...
Reggel indulás előtt még egyszer átnéztem a gépet és az obikat. Végül is hármat vittem ki, a Pentax 18-55-t, a Pentax 50-200-t és a Tamron 80-210-et. Ez utóbbin egy kicsit meg lett bütykölve az elektronika és a fókuszmotor, amnek hatására megszűnt a bosszantó frontfókuszossága (emiatt korábban csak manuálisan használtam) és még gyorsabbá vált az autofókusz. Cserébe érezhetően rágat a gép az AF használata közben, magának az AF motornak meg valami borzaszóan ocsmány lett a hangja. Talán a régi kávédarálók zúgtak így. Vagy még azok sem. Mindegy is. Ez nem egy francos színház, ahová USM motor kell, hanem a város egyik legforgalmasabb útvonala. Itt egy beindított légkalapács nem tűnik fel.
A borús idő miatt kicsit szabadabban választhattam meg a fotóhelyet mert nem kellett a napállásra odafigyelni, ellenben a kevés fény miatt nem lehetett túl nagy a járművek sebessége sem, mert a hosszabb záridő miatt bemozdulnának a képek. Legjobb lenne az álló villamos. Abban biztos voltam és ez be is következett, hogy ahol a villamosok huzamosabb időt eltöltenek, lehetetlen lesz a fotózás.
Több helyszín is szóba jött. A Fehérvári út, a Petőfi híd budai hídfő, a Corvin negyed, az Oktogon, a Nyugati pályaudvar, a Jászai Mari tér és a Széll Kálmán tér. A várható tumultus miatt kapásból kiesett a Fehérvári út, a Nyugati, és a Széll Kálmán tér. A várható bemozdulás miatt kihagytam a Petőfi híd budai hídfőt és a Mechwart liget környékét.
A Corvin negyedben kezdtem a napot. Szerepe volt ebben a tervezésnek, de még inkább az elalvásnak. Kicsit késve jutottam le a metróba, és szépen el is aludtam utazás közben. Pedig egy főző kávét dobtam be indulás előtt. Valahol a Deák térnél tértem magamhoz és úgy döntöttem, hogy nem fordulok vissza a Nyugati felé (eredeti célom az volt), hanem következik a B terv. Na, ez volt a Corvin negyed. Nagy táskával és kicsit kómás fejjel jöttem fel a felszínre. Útba ejtettem egy kávéautomatát is, bedobtam két kávét. Éberebb nem lettem tőlük.
A Corvin negyed (régebbi nevén Üllői út) az egyik legjobb választásnak bizonyult. A megálló kialakítása és a pálya vezetése miatt különösen jól lehetett a villamosokat fotózni. Külön öröm, hogy szinte midndegyik pirosat kapott, és állt egy-két percet a megállóban, így álló és fekvőképek is készültek. Az egyetlen problémát egy prosztó antizoom jelentette, aki szinte az összes régi villamos elé odatolta a képét. Szerencsére egy kivétellel az összes képből el lehetett tüntetni (körbevágással).
A nap sztárja egyértelműen a 2624 volt
611. Mint általában, most is nehéz volt fotózni
Hármas együttállás
Egy Muki és egy pót
Hómuki. Ezt sem túl könnyű fotózni.
UV. Öt év után újra póttal!
Bengáli és az a bizonyos antizoom
Ezután ( merthogy a csatolt KCSV-7-ről és ICS-ről egész egyszerűen elfeledkeztem), felszálltam egy Combinora és elmentem vele a Jászai Mari térre. A Nyugatit végül is kihagytam. Nem, nem tudom értelmesen megindokolni, miért, bár szerintem minőségi csere történt. A Nyugatitól egyetlen helyet sajnálok, ez pedig a felüljáró. A Jászain viszont elkaptam a csatolt ICS-t és a két szóló Tátrát viszonylag szép környezetben.
Csatolt ICS. Hányadszor is tér már vissza?
Szóló Tátra, Combino
Szóló Tátra, 1074
Szóló Tátra magában
A Jászairól elnéztem a híd másik oldalára és elkaptam egy KCSV-7 - Ipari együttállást. Nem semmi szerencse kellett hozzá, de összejött. A KCSV-7-et egész addig hanyagoltam, hát most készült róla néhány kép.
Együttállás
Csatolt KCSV-7 magában
Végül elmentem a Széll Kálmán térre. Mert mazochista vagyok és szeretek szenvedni fotózás közben, ja imádom kerülgetni a sok hülyegyereket is. Azt is imádom, hogy valami paraszt fél méterről fényképezi (telefonnal természetesen) Tompikát a vezetőfülkében, miközben 20 ember várja, hogy takarodjon már el onnan a halál faszára. Attól is oda meg vissza vagyok, hogy anyuci meg nagymami beáll megbeszélni az aktuális akciókat a teszkóban és a piacon - természetesen a villamos előtt, hol máshol. Azt már meg sem említem, hogy a térre éppen befutott gép elé felsorakozik 20-30 ember, ám mielőtt még bárki is fotózhatna, Tompika és valamelyik családtagja beáll a képbe, majd előkerül a telefon...
Na, ezért utálom a nyílt napokat. Csak a KCSV-5 miatt szántam rá magam, hogy odamenjek a térre, egyéként kerültem volna, mint a pestist.
Főszerepben a rendezvények elengedhetetlen kelléke, aki nem más mint TOMPIKAAAAAA!
Ja, propagandát se tudtam szerezni. Mind elfogyott, mire odaértem.
Mindezeket leszámítva jó kis program volt. Köszönet érte a BKV-nak és mindenkinek, aki részt vett a szervezésben. Csak a sok hülyegyerekkel kellene már kezdeni valamit, hogy ne arról szóljanak már a nyílt napok, hogy az ötéves agyamputált Tompika és Vérpistike egymással versenyezve nyomkodják a pályacsengőt és bőgnek bele a mikrofonba minden hülyeséget. A kedves családjuk meg... Hagyjuk. A villamos elé rakott babakocsi és kisbicikli a kedvencem. Megint volt.
Nos, kedves BKV, találkozzunk a 130. évfordulón. Addig meg... jó fejlődést.
A rendezvényen készült többi kép meg ballag fel az Indafotóra.
Utolsó kommentek