Érdekes dolog ez a filmre fotózás.
Kezdődik ott, hogy nem látom rögtön a végeredményt. Várni kell rá, meg fizetni is érte. A végeredmény viszont mindenért kárpótol. Na jó, majdnem mindenért. Kezdek ebbe is belerázódni, azt hiszem.
Ugyanott mászkáltam, ahol eddig is. Ugyanazt csináltam, amit már korábban jópárszor. És mégis, mennyire más...
A hónap elején eldurrogtattam (elhasználtam, ellőttem, mittudomén, hogy kell mondani) egy tekercs Kodak filmet.
Vittem is előhívatni, csak széttárta kezét a boltos, hogy szabadság, majd 17-én ballagjak vissza, akkorra lesz belőle valami. Az meg ma van.
Visszamentem. Fizettem. Kaptam egy csomag képet. Megnéztem, és hoppá... Éles részletek, szép színek, miegymás. Nekem legalábbis tetszett a végeredmény. Irány haza szkennelni.
A szkenner nem szkennel. Áll. Valami recseg benne, a lámpája ég, de szkennelni, azt már nem. Javítás vagy csere, holnap kiderül.
Utolsó kommentek