Régen volt, hogy is volt?
Kicsit rosszul is vagyok, eléggé dühös is vagyok (utóbbi okát lásd itt) úgyhogy körbenézek egy kicsit a gépen és a már régebben kiírt lemezeken és mazsolázgatok egy kicsit a múltból és felidézek régi emlékeket. Ha már a havas képeket lusta voltam beszerkeszteni.
2007-ben kezdtem el komolyabban járműveket fotózni. A komolyság egy leharcolt Zenit fényképezőgépet egyetlen Helios M44 objektívvel, egy noname filmes gépet minden egyéb nélkül, egy Motorola W375 telefont 512 Kbyte memóriával (kb. 8 kép ) és egy Samsung filmes gépet is jelentett, a vakun vastag fekete szigszalaggal, mert kikapcsolni nem lehetett, a becsillanás meg már akkor is zavart. No, ehhez társult 2007 talán, de nem biztosan, áprilisában egy Kodak C653 típusú fényképezőgép, az első normális digitális gép. (mert ugye a telefon nem az). Emlékszem, majd háromnegyed órán át szórakoztam a Váci úti Teszkóban a gép kiválasztásával, mert dönteni, azt nehezen tudtam. Volt Fuji, Nikon, Canon, Olympus, talán valamilyen Pentax is és persze Kodak. Végül a Kodak mellett döntöttem, mert volt rendes keresője és mert AA elemekkel működött. A saját akkuk már akkor sem tetszettek, korábban meggyűlt a bajom egy egyedi akkus Walkmannal, azóta inkább a közönséges elemes eszközöket favorizálom.
No, megvettem a Kodakot, és kinéztem vele a városba. Memóriakártyát sem vettem akkor még bele, úgy örültem a belső memóriájának, meg a 24 képnek, ami belefért, mint majom a farkának. Örömöm csak fokozódott, amikor át tudtam állítani a felbontását 5,1megapixelről 6,1-re (18 képnek maradt hely)és belekerült egy 512MB-s kártya is (talán 225 kép vagy 15 perc videó), de erre csak jóval később került sor. Utólag én is röhögök saját magamon, de ez akkor volt. Úgy használtam a digitális gépet, mint a filmest. Fiatal voltam és kicsit balfasz.
Apropó balfasz: Fotózni, képet szerkeszteni, manipulálni, ésatöbbi soha nem tanultam. Mindent a saját káromon és nem onnantól, hogy mi az az aranymetszés, meg hogy mi az a helyes kompozíció, hanem onnantól, hogy vízszintesen kell tartani a gépet, rossz dolog, ha valami belemegy a képbe és nem kéne a nappal szemben állni. Amikor először felszabadultam az index fórumára és raktam fel képeket, kaptam kígyót-békát. Utólag visszanézve a képeket, joggal. Akkor kezdtem el fotós könyveket is leszedni a netről, sőt kettőt meg is vettem (Digitális fotózás kezdőknek + Fotózásról alapfokon, vagy valami ilyesmi)
Az első időkben, amikor még nem bíztam annyira a Kodakban és még nem vettem meg a memkártyát, vittem magammal a telefont is, hogy ha nem menne a fotózás, a géppel, lövök egyet a telefonnal is (nem röhög!) Akkor még az a + 8kép is számított, ami a telefonra felfért. Régen volt. Ha akkor valaki azt mondja, hogy alig több, mint egy éven belül tükrös gépem lesz, alighanem kiröhögöm. Pedig az történt.
Az első ilyen telefonos-fényképezőképes fotózások között volt az UV-k utolsó napjai, a Szabadság híd felújítása, a Móricz Zsigmond körtér vágányainak átszabása, de azt hiszem, még egy buzifelvonulás is. Egy különleges jármű is járta az utakat abban az időben. Ez volt a JOY-222, egy Ikarus 284.
Emlékszem, amikor csak volt időm, kimentem vadászni a buszra. El is kaptam néhányszor, hol telefonnal, hol a Kodakkal, de túl sokszor nem volt hozzá szerencsém. Ezekkel a képekkel emlékszem vissza 2007-re a fotós hobbim kezdeteire.
Hol voltam én még akkor attól, hogy a napsütésre is odafigyeljek? Ha a gép rajta volt a képen, akkor lehetett ellenfényes, lehetett ferde, nem számított.
Ma már nem lőnék ilyet
Az se érdekelt túlságosan, ha valaki belement a képbe, vagy ha árnyékos. Úgy gondoltam, életszerűvé teszi a képet. Azután felvilágosítottak, hogy ez nem így van. Később magam is beláttam.
Mai szemmel nézve ez is csak elrettentő példa lehetne
Az, hogy a busz háta valamennyire jól sikerült, inkább csak a véletlen műve. Akkoriban még nem gondolkodtam ilyesmin.
Véletlenül nem árnyékos
Fényképezőgéppel sem sikerült minden tökéletesen. Árnyék is van, CA is van, a képbe lógó elemek is vannak. Ma már zavar, de akkor még ezzel sem foglalkoztam. Azt, hogy ferde, meg sem említem.
Akkoriban ennek is örültem
A képeken sokáig meg sem próbáltam javítani, csak a fényképezőgép belső programját használtam (perfect touch tech). Az átméretezésre először a Paintet, később a HP2400 szkenner képszerkesztőjét használtam. Photoshop? Gimp? Ugyan már. Photoshopról már hallottam valahol és a neve alapján feltételeztem, hogy valami képszerkesztő lehet. A jóval szerényebb képességű Photofiltrét vagy Photoscapet is jóval később, 2008 közepén találtam meg.
Egy fokkal szebb, de még mindig árnyékos.
2007-ben ismerkedésem a digitális fotózással valahogy így kezdődött. Később hagytam csak otthon a telefont, a Zenitet is csak 2008 elején tettem le végleg (az objektívje tovább él a K200D-n). Lassacskán belejöttem a fotózásba is, túlléptem az analfabéta szinten, sőt, rájöttem, a memóriakártya nem is olyan nagy hülyeség. Év vége felé már éjszakai képeket is lődöztem, az index fórumon pedig többször kaptam elismerő szavakat, mint fikázást. Úgy éreztem, kezdek belejönni.
Utolsó kommentek