Most éppen nincs. Május 27-én viszont nagyon is volt. A nyári elmaradásokat pótlom. Ez a post a sorban az első.
Mivel az egész rendezvénysorozat a gyerekekről szólt, ennek megfelelően álltam hozzá a fotózáshoz és a helyszínek kiválasztásához is. Kellett persze víz, tartalék elem, némi ennivaló, két objektív. Más nem nagyon. A gyerekekre való tekintettel vittem az egyik minidiscet is néhány pörgős-zúzós metál albummal. Az elnyomja őket és nem hallom a visításukat.
Barátnőm nem volt hajlandó eljönni velem. Amennyire utálja a gyerekeket, nem is hibáztattam őt ezért. Nem is nagyon erőltettem a dolgot.
Ha jól emlékszem, és ebben az akkor készült képek is segítségemre vannak, a nap sztárjai a már szokásos 611, 436 és a két UV szerelvény volt. A Bengálit később hozták, először Budapest utcáira valamikor Június második hetében jött ki először.
Egy menetrend a Széll Kálmán téren. Itt még BKK és BKV volt. A jobb alsó sarokban a rajz figyelemre méltó.
UV és 611 együttállás. A villamosokat és környékét természetesen ellepték a vérpistikék, nehogy már fotózni is tudjon tőlük az ember. Valamelyik paraszt még egy babakocsit is berakott a villamos elé, mert annak szerinte ott a helye. Nem a villamos nem indult el.
Szóval zajlott az élet. Nem is számítottam másra, amúgy is gyereknap volt.
Az alkalomra készült UV-tábla. Ha csak a villamoson lettek volna... A tábla szép volt, a másik oldala szerint pedig előzőleg a Fényvillamoson teljesített szolgálatot pár hónappal korábban.
611 a tükörben, mert a 611 aznap nem volt velem kibékülve. Elment a nap, a villamos elé ment valaki, de rendes képet az istennek nem tudtam róla készíteni. Ja, ez elé is beraktak egy babakocsit. Valaki felvetette, ( nem én voltam, de tényleg ) hogy mi lenne, ha mégis elindulna a villamos. De a 611 is maradt a helyén. Később persze elindult, de addigra eltüntették előle a babakocsit.
Az UV a hurokban fordult, én meg káromkodtam, mint a kocsis, mert a kamera ( na jó, a Kodak C653, amit kamerának használok ) otthon maradt. Nem lett volna rossz videót készíteni róla, így maradtak a fényképek. Az UV a hurokban összetalálkozott néhány belógó faággal is. Nem túl gyakran használják a hurkot.
A problémát a helyszínre érkező felsővezeték karbantartó, meg néhány munkás oldotta meg a BKV/BKK-hoz képest szokatlan sebességgel. De most komolyan: az UV kínlódása után alig negyed órával a gép már a helyszínen volt, és a belógó gallyakat is viharsebesen levágták.
Miközben zötykölődtem kifelé a Hűvösvölgybe, az járt a fejemben, hogy minek is megyek én oda. Fotózni úgyse lehet, bosszankodni meg máshol is tudok. Le is szálltam a Nagyhídnál és onnan lőttem néhány képet. Például ezt a Tátra-UV együttállást.
Végül csakazértis kinéztem a Hűvösvölgybe. Egyrészt, mert kellőképpen mazochista alkat vagyok és szeretek fotózás közben szenvedni ( vagy szenvedve fotózni, fene tudja ), másrészt, mert eszembe jutott egy príma fotóhely, ahol szinte kizárt, hogy gyerekek lennének. Nem is volt ott egy sem.
Ez meg már maga a hűvösvölgyi rendezvény. Fotózni a várakozásoknak megfelelően nem lehetett. Egyes egyedül ezt az Ikarus 280-at tudtam úgy-ahogy lekapni, bár jónak ezt sem mondanám. A buszban egyébként terepasztal és rengeteg gyerek volt. Nem mentem be. Inkább elindultam haza.
Azt mondják, hogy az országban kevés a gyerek. Na, itt rengeteg volt. Jó ötlet volt a minidiscet hozni, zsongott volna a fejem tőlük. Barátnőm elborzasztására készítettem egy képet róluk. Nem tetszett neki a látvány.
Utolsó kommentek