Megnéztem, mi a helyzet a rég döglött képtárammal.
A web.archive.org segítségével ennek semmi akadálya, bár kissé olyan érzésem van, mint amikor a múmiákat nézegettem valamelyik télen a Nemzeti múzeumban. Ott van, halott, nem mozdul, csendesen porlad. Ahogy álltam a vitrin előtt, elmélyülten néztem a múmiát, az meg az üres szemgödreivel visszabámult rám. Tekintetéből valami olyasmit olvastam ki: "Tényleg nincs jobb dolgod?"
A régi képtáram is ilyen. Fogtam egy ásót meg egy lapátot és nekiestem a képzeletbeli sírjának, hogy a végén a felfeszített koporsó mellett porosan izzadtan megbizonyosodjak arról, amit már eddig is tudtam. Halott. Nyugodna szerencsétlen békében, ha lennék olyan szíves és hagynám. A döglött képek, linkjei, a három-öt éve frissítést nem látott rovatok üres szemüregei is ugyanazt kérdezik, mint a múmiáé kicsivel korábban: "Nincs jobb dolgod?"
Lementettem egy képernyőképet. Más haszna már úgy sincs. A képek nem elérhetőek, de a régi képtáron nosztalgiázni kicsit olyan, mint egy rég halott családtag sírjához menetrendszerűen kizarándokolni a soron következő halottak napján. Azt meg nagyon utálom.
Volt egyszer...
Utolsó kommentek