Egyik pénteken este tíz magasságában gondoltam egy nagyot, állvánnyal és fényképezőgéppel elballagtam Újpest-központba körbenézni és fotózni.
A temetővel ellentétben itt senki se hívta rám a rendőrséget sőt, kicsivel megérkezésem után a buszmegálló közelében pihenő rendőrautó is odébbállt. Nem mondom, hogy nem voltak emberek a környéken, de úgy néztek rajtam keresztül, mint az ablaküvegen. Ez persze kölcsönös volt. Nem az emberek miatt jöttem ki ide. Fotós táska, állványtáska, hátizsák... még jó, nem mászkálnak sokan ilyenkor arrafelé. Néhány próbalövés, akkuellenőrzés, hely, szög, irány kinézése és az elmaradhatatlan várakozás. Manuálisban használom a gépet, állványról, késleltetve fényképezek és a technika jellege miatt az ideális téma természetesen áll.
Szeretem a sötétet. A fények, az árnyékok, a megvilágítás a városnak, de a járműnek is új, világosban nem vagy csak nehezen észrevehető arcát mutatják meg, csak észre kell venni. Való igaz, nem egy sorozatfotós módszer, ideálisan 1-2 percenként készítek egy képet (expó, korrekció, újabb expó korrekció, közben a téma elmegy) míg fényes nappal másodpercenként 3 képet menthetek a memóriakártyára. Egy szó mint száz: lehet, hogy a gép állványra kényszerül, de a végeredmény sokszorosan kárpótol.
Szent István tér.
Nemcsak járműveket fotózok annak ellenére, hogy a képeim jelentős részét ezek teszik ki. A városról, épületekről, társadalmi-politikai rendezvényekről, tüntetésekről készült képeim és videóim egy-két kivételtől eltekintve csak egy DVD-ig jutnak e. Mindenkinek jobb, ha ez így marad.
Egy Ikarus 412 Újpest-központban a 147-esen.
A városban még ilyen késői órán sincs csend. Ha az ember odafigyel, hallja. Ha nem figyel oda, akkor is.
Motorok hangja. A zöldnél elindulnak az autók, sokhengeres, soklóerős benzinmotorok bőgnek fel, ketten már megint gyorsulnak, a villamossínek dobálják az autókat. Pizzafutár robogója kerepel, nagyot huppan a síneken, de gyorsít, talán pizzáért megy, talán haza. Vezetője kínlódik a hidegben. Rég volt már Július. Akkor jól esett az esti motorozás, de Novemberben kínszenvedés. Két Ikarust, egy 260-t és egy 412-t élesztgetnek a lámpák beteges sárga fényében, mindkettő hevesen tiltakozik az éjszakai ébresztő ellen. A sofőrök káromkodnak, a dízelmotorok kínnal-keservvel csigalassúsággal élednek. Egy harmadik Ikarus, egy 280 érkezik a 30A-ra táblázva. Egy ráncajtós, kivénhedt, rozsdás, minden eresztékében nyekegő-nyöszörgő szerkezet, az utolsók egyike, egy mindenbe belefáradt túlélő. Valaha talán az Oktogonon is járt, mikor azt még November 7 térnek hívták. Rég volt. Nagyon rég. Rozsdás kipufogóján úgy dől ki a füst, mintha nem is Rába D10, hanem egy nagyon rosszul beállított gőzgép hajtaná. A busz bevánszorog a megállóba. A 3. ajtó egyik szárnya beragad, néhány másodperccel később hangos csattanással vágódik ki. Utasból ilyen késői órában már nincs sok, az a kevés gyorsan felszáll. Most nincs közelharc a helyekért, mint reggel volt, vagy következtő reggel lesz. A 3. ajtó egyik szárnya becsukáskor is beragad. Mikor enged a vezető akaratának, a becsapódó ajtó visszhangot ver a házfalak között. A kipufogóból áradó hatalmas füstfelhő a környéken mindent beterít, a motor pörög, a busz lassan elindul a sötétben Megyer felé.
A műszaki tárolóban álló buszok
Emberek hangja. Néhányan beszélgetnek a buszmegállóban. Páran megindulnak a metrólejárat felé, többen telefonálnak. Valahol megszólal a cigányhifi (telefonon kihangosított gagyi mulatós). Örülök neki, mert elárulja a hallgatóság helyét. Odapillantok. Négyen vannak, az egyik táncol arra a borzalmas zenére, egy tapsol, kettő megelindul. Szerencsére az ellenkező irányba. Felhangik egy ordításféle, valahol félúton az éhes állat vonyítása és a veszett kutya morgása között. Ezzel egyidőben undorító bűz is megcsapja az orrom. Persze, egy hajléktalan. Messze van tőlem, csak a szaga megelőzi. A mellette görnyedő girhes, tépett fülű, reszkető kutya szemében több értelem csillog, mit a gazdájáéban. Talán mert a kutya nem fogyaszt alkoholt, ellentétben gazdájával. Neki egy olcsó műanyag palackos, azt hiszem ez a pillepalackos, bor kandikál ki a kötélfülű jutaszatyráól. Annak ellenére, hogy néhány hónapja a várost beborító plakátok szerint a hajléktalan többek között nem alkoholista, ez a példány határozottan annak tűnik. Befut egy villamos. A róla leszálló emberek fél perc alatt eltűnnek az aluljáróban, ketten átballagnak a buszmegállóba. A hajléktalan kutyástól letelepszik egy padon alig 10 méterre tőlem. Hang jött ki belőle, de hogy tarhálni akart, vagy az elfogyasztott bor beszéltette, ő maga sem tudta. Az utca túloldalán egy nem kimondottan az évszaknak megfelelően öltözött miniszoknyás, tűszarkú csizmás, szürkére szőkített hajú nő a telefonjába magyarázkodik. "hidd el nekem, a Központba' vagyok, fél óra és megyek" Hiszek neki, tényleg a központban van. Készítek egy képet a villamosról, majd a gyorsan terjedő orrfacsaró bűz miatt inkább arrébb megyek.
Útban a Lehel tér felé
Elmentem a városháza másik sarkáig. Az állvany felállításakor nagyot reccsent, megzavarva egy elfoglalt szerelmespárt. Nem velük foglalkoztam, de őket zavarta az ottlétem, mégha hátat is fordítottam nekik. Kibontakoztak egymás karjaiból és kézen fogva elindultak arra, amerről én jöttem, egyenesen a bűzölgő hajléktalan felé. Nem figyelmeztettem őket, hogy ez nagyon rossz döntés, rájönnek majd maguktól is.
Szent István tér
Szintén Szent István tér, csak a villamos egy kicsit gyorsabb
Tetszik Újpest. Nem bántam meg, kijöttem ide fotózni, és azt sem, hogy ideköltöztem 2006-ban. Hangulatos egy városrész. Csak az FTC-UTE meccsek idején balhés környék. Ja, és állítólag itt rángatták ki az autójából és verték meg győzikét is. Állítólag.
Utolsó kommentek