Mindenszentek és Halottak napja. Kinek mi jut erről eszébe? Temetőbe járkálás? Olcsó a mécses, tessék venni 10 darabot mert úgy még olcsóbb? Igazi és műanyag krizantém mindenféle színben? Egymást taposó megkergült emberek a temetőben és akörül?
A mai világhoz ez is hozzátartozik, a csendes megemlékzés egyre inkább jövedelmező üzlet, amellyel pénzt lehet keresni.
Mi jut nekem eszembe? Hát persze: a temetői különjáratok.
A temetőket és környékét általában messzire elkerülöm. Semmiféle fóbiám, vagy ehhez hasonló lelki problémám nincs, csak épp semmi dolgom nincs egyik budapesti temetőben sem. Rokonaim, az a kevés, mind vidéken vannak eltemetve, akkor emlékezek rájuk, ha épp eszembe jutnak, nem kell nekem ehhez külön nap, pénzt költeni gyertyára meg virágra végképp nem vagyok hajlandó. Ha aktuális lesz nem megyek majd a temetőbe, hanem visznek. Ahogy egy régi Mórickában olvastam " ...a halottak csak pihenjenek. Minek nekik a virág? úgysem tudják szagolgatni... "
A temetőben számomra fotózni sem az igazi. Tudom, sokan járnak ki, és képeikkel sok blogon és oldalon találkozom. Nem mondom, hogy rosszak, sőt akad közöttük szemet gyönyörködtető is. Természetesen a második vagy a harmadik ilyen kép láttán fogtam a fényképezőgépet, állványt és elindultam a hozzám legközelebb eső temetőbe.
Volt, hogy a biztonságiak elzavartak.
Volt, hogy rám hívták a rendőrséget.
Volt, hogy "sátánista!" felkiáltással estek nekem az amúgy békésnek látszó nyugdíjasok, majd rám hívták a rendőrséget.
Na, ekkor lett elegem a fotózásnak ezen ágából, inkább kiabálják nekem a buszsofőrök, villamos és vonatvezetők, hogy "kurvaanyááád", de nem akarok többé magyarázkodni a rendőrnek, hogy "...nem kérem, tényleg csak fényképezni próbáltam. Semmi hátsó szándék... Nem, lopni sem akartam... A-amúgy római katolikus vagyok... Persze, megyek már, tudom, csak a munkájukat végzik... Dehogy jövök még egyszer ide..." És tényleg. Eszembe sincs megint temetőbe menni fényképezési szándékkal, sőt semmilyen szándékkal. Inkább nézegetem mások temetős képeit, az senkinek sem fáj, bár roppantul bosszant, hogy akárhányszor szerettem volna hasonló képeket csinálni, mindig pofára estem.
A már temetői különjáratokkal hasonló probléma nem volt. A járművezetők a legtöbbször tudomást sem vettek rólam, ha meg mégis, arról meg én nem vettem tudomást. A rendőröket se nagyon érdekelte az a néhány megszállott, aki a buszokat és a villamosokat fotózta, megvolt nekik a maguk baja. Biztos-ami biztos, egyszer azért igazoltattak.
Sajnos, semmi sem lehetett tökéletes. Mivel Budapest nagy, az idő szűkös, nem tudtam elmenni mindenhová, ráadásul a fényképezőgépem akkumulátorai sem voltak tökéletes állapotban, így a hétfői nap nagy részét ki kellett hagynom.
Egy Tátra az 59-esen.
Az 59-es vonalán nem volt (sajnos) különjárat, de a villamosok 5 percenként követték egymást. Úgy terveztem, hogy hétfőn térek vissza, hogy más napállásból is készítsek képeket. Sajnos ez csak terv maradt.
30B Újpesten. Klikk a képre a nagyobb mérethez.
Újpest kézenfekvő volt, mert Újpesten lakom. Elég volt pár perc gyaloglás és a Szent István téri villamosmegállóból elkészíthettem ezt a képet. ( és még sok hozzá hasonlót is, a táron fent van az összes )
Élessarok. Nem különjárat, de egy Ikarus 412 működő kijelzővel!
Az Élessarok ilyenkor meglehetősen forgalmas. A 3-as, a 37-es, a 28-as, és a csak ezen a hétvégén közlekedő 28B jár erre, emellett még számtalan busz is, de ha az ember kicsit arrébb megy, ott a vasút. Mindig van mit fényképezni és ha nem figyel oda az ember, akkor nagyon könnyen teleszalad képpel a memóriakártya.
Egy 28B szintén az Élessaroknál.
Nem csak az Élessaroknál volt látnivaló. Az Új köztemetőnél egymást taposó és hangosan anyázó nyugdíjasokat láttam, de róluk nem készült kép. Temetői hangulat...
Egy TW6000 fordul vissza a Kozma utcánál.
Egy megállóval tovább utazva mintha egy másik világba csöppenne az ember. Néhány járművezetőt és persze a fotósokat leszámítva sehol senki, nyugodtan és kényelmesen körbe lehetett járni a gépeket.
Izraelita temető, végállomás. A 37 és a 28B is idáig közlekedik. Klikk a képre a nagyobb mérethez.
Egy Ikarus 280 szintén az Izraelita temetőnél, csak az út másik oldaláról fotózva.
A legbékésebb temető az Izraelita temető. Nem, nem az valódi, abba a fent leírt okok miatt be se mentem, az azonos nevű villamosmegállóra gondolok. Mellette van az eléggé forgalmas Kozma utca, de ha erről az oldalról készítem a képet, szinte Kamaraerdei a hangulat. Itt sem volt szinte senki a járművezetőkön és a fotósokon kívül, ha átmentem az út másik oldalára akkor buszt, ha maradtam, akkor villamost lehetett látni.
Utolsó kommentek