Nosztalgia? Múltidézés?
Pakolás közben előkerült a régi Samsung gépem. A filmes. Az, amit az egyik korábbi postomban már megemlítettem. Azt hittem, régestelen régen kihajítottam már, de nem. Egy doboz mélyén, becsomagolva, elemtelenítve, mellette meg ott figyel egy csomag film.
Barátnőmnek egy filmes géppel kedveskedtem. Mert megérdemli, és velem ellentétben ért is a filmes fotózáshoz. Nekem az objektívek mozgatják meg a fantáziámat. A gépet (Pentax MZ50) tanácstalanul forgatom. Mi az istent lehetne ezzel kezdeni? Barátnőm örül az ajándéknak, elszalad elemet és filmet venni.
Fotózni megyünk. Én a K200D-vel, ő az MZ50-el. Pedig van digitális gépe is. Nem, neki a filmes kell. Jól érezzük magunkat. Én a villamosra lövök, ő valami virágot vett célba. Nem tudom, nem vagyok kertész. Hirtelen felém nyújtja az ő gépét. Mosolyog.
-Kipróbálod?
Mintha egy szál cigi lenne. Fogom, nézegetem. Ismerős, de mégis idegen. Na jó, valamit kezdeni kellene ezzel a cuccal. Lássuk csak... Van bekapcs gomb? Ja, van. Gép megy. Felső LCD is van. Nagyjából ugyanaz, mint a K200D-n. Vagyis, izé... Vannak eltérések is, de minden átlátható.
Tárcsa is van. Legyen M, vagyis manuális. Záridő? Megvan. Lesz ezredes. (1/1000). Rekesz? Ööö, az is megvan. 6.3. Fasza. Érzékenység? Asszem 200. Nem is én, hanem a gép állította be. Ez még számol valamit, passz, nem tudom mit, 34-en áll.
Közeledik a célpont. 19-es villamos. Ganz ICS. Úgy izgulok, mint amikor először álltam a pálya mellett villamosra várva. Van-e AF? Van bizony. A géphez adott Tamron AF motorja jóval gyorsabb a Pentax kitobiknál. Mint a vihar. AF fény nincs. Mi lehet az a 34? Mit számol még ez a dög? Barátnőm tesz pár lépést hátra és jól szórakozik a bénázásomon.
Hangosan prüttyen a gép. Megvan a fókusz, éles a kép. Ja, látom én is. Exponálok. A zárhang halkabb, mint a digitálison. Valami felzúg. Motoros filmtovábbítás. Erre emlékszem, a Samsung is tudta. A számláló a 35-ön áll. Aha, szóval a kockákat számolja. Nem rossz, nem rossz. Reflexből elemelem a szemem elől a gépet. Digitálison ekkor nézem meg, mit is alkottam, kell-e ismételni, vagy jó lett a végeredmény. Most szemügyre vehettem a gép egyszínű barna hátfalát. Más semmi.
Barátnőm csak a fejét csóválja
-Digitális fotósok.
-Na jó, de most honnan tudom, milyen lett?
-Elő kell hívatni. Anélkül nem megy...
A villamos beáll a végállomásra. Lövök még egyet. Megint felzúg a motor, de most nem áll meg.
-Ez most mi a halált csinál? - kérdezem.
-Visszatekeri a filmet. Ne aggódj.
Kicsit aggódok. A digitális nem csinál ilyet. Na és ilyenkor mi van?
Ma reggel. Megyek dolgozni, úgy is tervezem, műszak után fényképezni megyek. Meglepetés várt az asztalon. Az MZ50, egy csomag Kodak film és a Tamron 80-210 egy cetli kíséretében
Jó szórakozást! 200-ra állítsd az érzékenységet.
Ellőttem mind a 36 kockát. Nem volt rossz. Csak a képek hiányoznak. Elő kell hívatni a filmet és szkennelni is kell. Macerás egy kicsit. Képek jövő héten valamikor.
Utolsó kommentek