Tévedtem volna?
Azt kell mondjam, hogy igen. Amikor megírtam a Széll Kálmán teres postot, megfeledkeztem az Ikarus 180 Lehel téri kiruccanásáról.
Nem véletlenül. Emlékszem, aznap, mikor indulás előtt kinéztem az ablakon, nem tetszett a látvány. Szürke felhők, szél, lógott az eső lába, mint a héten már sokszor. Nem sok reményt fűztem egy sikeres fotózáshoz, csak azért indultam el mégis, mert mégiscsak az Ikarus 180-ról volt szó, azt meg nem látni mindennap a múzeumon kívül.
A 14-es villamosra várva éreztem meg az első esőcseppet, pont, mikor a kétkocsis Tátra szerelvény ajtót nyitott előttem. Menni vagy nem menni? "Hátha sikerül valami" gondoltam és mentem. Az úton végig szemerkélt az eső, természetesen a végállomáson, a Lehel téren is. 10.10 körül értem ki, időm bőven volt még. Elballagtam egy fedett megállóba, összeraktam a gépet és türelmesen vártam. Jellemző a környékre, hogy a korábbiakhoz képest biztonsági őrökre is szükség volt.
Talán 20 perc múlva történt változás. Az eső nem állt el, de intenzitása csökkent. Ekkor jöttem ki a megállóból és lőttem kb 30 képet. Egy részükre a del gomb várt, némelyik jobban (nem jól, csak jobban) sikerült. Néminemű gimpes utómunka után ez lett a végeredmény:
Borongós Lehel tér
Veterán vas a szürke nyálkás délelőtt
Ajtós oldal nagylátószöggel
Esőbe hajló borús idő
Egyvalami vitt csak egy kis színt a térre. Egy Solaris, a trolikra jellemző csendességgel, de rikító pirosan szinte berobbant a fásult unalmas csöpögős délelőttbe. Hiába nem Ikarus 180, aznap ez a kép sikerült a legjobban.
Solaris a Lehel téren. Felemás szedők.
Most már tényleg a befejezése következik.
Utolsó kommentek